hellyel kínálsz
egy kordbársony villamosszékben
sűrű ködfátyolként bámulsz most rám
és azt súgod, üljek csak szépen
nem ment meg minket a jó szó
ólom béklyó
zuhanunk az ég felé
csukott szemmel még tisztább a kép
épp most válik a lelkünk kétfelé
(kérlek, engedj el)
te csak engedd meg, hadd tépjem szét
édes a szád, de hóhérom rajta a méreg
marj belém kérlek, már nem baj, ha fáj
bíbor színt ölt rád a vérem
nem ment meg minket a jó szó
ólom béklyó
zuhanunk az ég felé
csukott szemmel még tisztább a kép
épp most válik a lelkünk kétfelé
(kérlek, engedj el)
te csak engedd meg, hadd tépjem szét
sűrű a köd most
a végszóra várunk épp
marad egy pillantás, múló emlék
nem ment meg minket a szép szó
kimondom végre, hogy így jó
sűrű a köd most
a végszóra várunk épp
marad egy pillantás, múló emlék
nem ment meg minket a szép szó
kimondom végre, hogy így jó
zuhanunk az ég felé
csukott szemmel még tisztább a kép
épp most válik a lelkünk kétfelé
(kérlek, engedj el)
te csak engedd meg, hadd tépjem szét
te csak engedd meg, hadd tépjem szét
(kérlek, engedj el)
te csak engedd meg, hadd tépjem szét